A szerzetesek közt élt egy nő, Esun, aki együtt tanult, együtt meditált a többiekkel. Szép nő volt Esun, annak ellenére, hogy ő is kopaszra borotváltatta a fejét. A szerzetesek közül többen is szerelmesek lettek belé. Egyikük még levelet is írt neki, amiben titkos találkára hívta.

Esun nem válaszolt a levélre, nem ment el a találkára sem.

Másnap, amikor a mester köré gyűltek a tanítványok, Esun felállt, és felemelte a levelet:

- Ha az, aki ezt írta, valóban, őszintén szeret, akkor bizonyítsa be az érzéseit azzal, hogy nyíltan szeret!