ZEN történetek

 2012.01.08. 06:50

 

A Zen történetekben általában először a vicces oldala, majd az elgondolkodtatós része ami meg fog.

 

Zen tanítvány: Mester, tehát a lélek halhatatlan vagy nem? Vajon túléljük-e a testünk halálát, vagy mi is megsemmisülünk vele együtt? Valóban újjászületünk? A lelkünk alkotóelemeire hullik szét, s úgy kerül vissza újra a körforgásba, vagy egységes egészként átkerül egy másik élő szervezet testébe? És az emlékeink vajon megmaradnak-e? Vagy talán az újjászületés elmélete hamis? Talán a keresztény továbbélés fogalma a helyesebb? És ebben az esetben a testünkkel együtt támadunk fel, vagy lelkünk egy tiszta szellemi, plátói birodalomba kerül?

Mester: Kihűl a reggelid.


 

Nagymosás

A Mester ruhát mosott. Alaposan, megadva a módját. Kora reggel kezdte, s most már délfelé járt az idő.
– A mester még mindig ezt csinálja? – hüledezett egyik tanítványa.
– Miért, mit csináljak vele? – kérdezett vissza a Mester.


 

Mit tud a csend?

 

Tanítvány: A nagy könyvtárakban van a legtöbb tudás felhalmozva.

Pontosítok - válaszolta a Mester - a könyvtárak csendjében van a legtöbb tudás felhalmozva, és nem a könyvekben.

 

A Vacsoráról

- Mester, mit készítsek vacsorára?

- Amit eddig is készítettél.

Címkék: történetek csend

A bejegyzés trackback címe:

https://nyugtatogondolatok.blog.hu/api/trackback/id/tr743490588

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.