A megszűnése (niródha) a szenvedésnek nem más, mint a vágyakozás kialvása. Az a vágy múlik el, hogy egy végső tökéletességet érjünk el, a vágy, hogy valahol megállapodjunk, valamiben megtelepedjünk.

Ezért a szenvedéstől megszabadulás, a nirvána, az nem egy hely, nem egy állapot, nem egy létforma, hanem a sóvárgás megszűnése. Azonban nem is azt jelenti, hogy mindent megsemmisítenénk, vagy minden elpusztulna, hanem csupán a vágy az, ami kialszik.

A szenvedés oka (szamudaja) a vágy, a sóvárgás arra, hogy találjunk egy szilárd pontot, ami örömteli és biztonságos. Ez a vágy az, ami folyamatosan hajt bennünket, hogy keressük a jót, és az élvezeteset, és kerüljük a fájdalmasat. Amikor karriert építünk, tanulunk, vagy éppen a karunkat vakarjuk meg, a tökéletes állapot felé törekszünk, de tökéletes soha nem lesz.

Ez a törekvés, ami a vágy, s ami az elégedetlenség, a szenvedés oka.

A szenvedés (duhkha/dukkha) az elégedetlenséget jelenti, azt, hogy valamilyen tapasztalat, élmény, számunkra nem kielégítő, nem boldogító.

Vannak élmények, érzések, amiket szeretünk, amiket élvezetesnek találunk, és vannak olyanok, amiktől menekülünk, amiktől félünk. A szenvedés abban áll, hogy próbálunk élvezetet találni, de nem találjuk. Próbáljuk megtartani azt, ami élvezetes, de elveszítjük. Próbálunk menekülni a fájdalmastól, de nem sikerül. Próbálunk távol maradni a fájdalmastól, de újra megjelenik.

Élvezetes és fájdalmas élmények egyaránt megjelennek és elmúlnak, egyik követi a másikat. Ezért nem találunk soha egy kielégítő, biztonságos állapotot.