Történt, hogy Tanzan és Ekido együtt bandukoltak egy sáros úton a szakadó esőben, mely nem akart elállni.

Az egyik kanyarnál egy selyemkimonót és széles selyemövet viselő bájos leánykával találkoztak, aki nem tudott átkelni a túloldalra.

- Gyere lányom! - mondta rögtön Tanzan. Karjába emelte a lányt, és átvitte a sáros szakaszon.

Ekido meg sem szólalt többé estig, míg el nem érték a szálláshelyül szolgáló templomot. Akkor már nem tudta türtőztetni magát.

- Mi, szerzetesek, kerüljük a nők közelségét - mondta Tanzannak. - Különösen a szép és csinos nőkét, mert az veszélyes. Miért csináltad ezt?

- Én otthagytam a lányt - mondta Tanzan -, te még mindig cipeled?

Forrás: 1001 ZEN történet